Elég régen írtam utoljára, de nem ültünk a babérjainkon, csak éppen nem haladt a projekt sem előre, sem hátra. Legutóbbi jelentkezésem óta kiválasztottuk a csapatot, végül az első benyomás lett a jó, Péter és a brigádja vállalta a munkát. Ő tipikusan olyan habitusú ember, akitől nem félsz kérdezni, mert minden egyes (bugyuta) kérdésedre érthetően és türelmesen válaszol, illetve nagyon pozitívan és kedvesen áll a munkához, na meg persze hozzánk is.
Következő feladatunk az alsó szint teljes kiürítése volt, ez egyáltalán nem volt kis munka, elég sok minden felhalmozódott az évek során és természetesen semmit sem szabadott leselejtezni és természetesen minden kép, könyv, szobor, bútordarab mérnöki pontossággal foglalta el új helyét. November végére sikerült is elpakolni, indulhat a munka! Persze ez nem ment ilyen gyorsan, mint azt mi elképzeltük, mert a szakember mindig nagyobb úr mint a megrendelő és erre nem lehet eléggé felkészülni. Pedig én próbálok nagyon pozitívan hozzáállni mindenhez, hogy ne váljon rémálommá, de az 1 héttel későbbi kezdésen mégis idegeskedtem talán a kelleténél többet is. Viszont a tegnap óta jelen lévő talicskák, oszlopok, szerszámok, por és törmelék bármennyire is bizarr, de boldoggá tesz! Annak ellenére, hogy holnapra kirendelték a statikust, mert van még miről egyeztetniük vele, nem hagyom, hogy elfogyjon a lelkesedésünk. Remélem B. sem adja fel, ki kell tartanunk idegekkel, elvégre jövőre már lent kell állnia a karácsonyfának.
Nem tudom a közelgő ünnepekig mennyit fognak haladni, de addig is íme néhány kép az első látványos rombolásról:
A leendő konyhánk, ide még felhúznak egy előszoba falat
Az a bizonyos nappali fal, ami el fog tűnni
A feladatok közé tartozik a meglévő lépcső helytakarékosabbra cserélése, de ez még tényleg a jövő zenéje. Jelenleg ezek a hatalmas sárga oszlopok tartanak minket az emeleten, elég bizarr, ugye? :) A lépcsőről azért mutatok képet, remélem ennél is látványos lesz az előtte-utána kép.
