Elkezdődött a 2014-es év, már elhagytunk két hónapot. Távoztak a kőművesek is és jelentem, a falak még állnak! (kop-kop-kop) A főfal kiváltás után még áthelyezték az egyik alsó szoba ajtaját, majd ideiglenes búcsút vettünk egymástól, talán még igénybe vesszük szolgáltatásaikat. Addig azonban van munka bőven, ki kellett bontani a korábbi előszoba oldalfalait, hogy megkapjuk az étkező szép nagy terét és ezáltal szembesültünk a szomorú ténnyel: kicsi lesz a konyha. Hiába rajzoltam újra a berendezést, hiába csempésztem plusz centiket a pulthoz, sehogy sem stimmelt. Mindig egy szűk, zsúfolt kis lyuk nézett vissza ránk és ez főleg akkor vált egyértelművé, amikor kiraktuk téglából a pult vonalát. Bizony az egy egyszemélyes konyha lett volna, nekem pedig nem ez a szívem vágya. Így elkezdtük újragondolni az elképzeléseinket, kibukott férjemből, hogy neki nagyobb fürdőszoba is kellene, illetve jó lenne az új gázkazánt a második kéményhez tenni, ami a jelenlegi fürdőszoba falánál van. Napokig marcangoltuk a terveket, 4-5-féle új ötlet is beugrott, végül arra jutottunk, hogy a földszinti kisebbik (2x3,8m) szobába költöztetjük a fürdőszobát, a mostani helyére pedig rakunk egy kis kamrát a kazánnak és a hűtőnek, a többi pedig az én csodálatos konyhám lesz! Kompromisszumok mindig kellenek, mi most lemondtunk egy szobáról a 4-ből, de így is marad a nappalin kívül három, azt hiszem el fogunk férni valahogyan... :)
Aztán hogy ne legyen olyan könnyű az élet, újból statikus segítségére lett szükségünk, aki rábólint a hátsó falon bontandó teraszajtóra és ablakra. Ezt az első statikus nem akarta megtenni, teljesen elzárkózott a feladattól, nem is értettük miért. Elvégre minden csak szakszerű megoldás kérdése, miért ne lehetne? Okozott ezzel pár elkeseredett órát, aztán nyakamba vettem az internetet és kerestem egy másik statikust, aki készségesen kijött, megnézte, lefotózta és pár nap múlva már küldte is a műszaki rajzokat. Így kell ezt kérem, lehet ott ajtó és kész!
Ezen kívül sokat foglalkoztam a beltéri lépcsőkkel, a sok asztalos ajánlatán kívül találtam egy olyan céget, akik kész modul lépcsőket árulnak - mondanom sem kell, hogy feleannyiért, mint a szakemberek. Elmentünk megnézni, meglepő módon nem volt nagy csalódás, viszont mégsem az igazi. Kicsi is, kényelmetlen is, nem lenne a szívünk csücske sok év fel-le mászkálás után, tehát ez sem lesz olyan egyszerű. Ismét elővettem 3 szakit, akik elfogadható árat mondtak be elsőre, igyekszem egy helyszíni felmérést kicsikarni belőlük, hogy lássuk mik a lehetőségeink.
Férjem eközben elkezdte a külön gázkazánhoz szükséges engedélyek beszerzését. Ajánlottak egy gáztervezőt, aki első körben beadta a FŐGÁZ-hoz az engedély kérést a leválasztáshoz, jelenleg várakozó állásponton vagyunk. A kazánt megvettük, a helye meg van, türelmetlenül várja a pincében, hogy végre felkerüljön a falra. Igaz, engedély még sehol, talán a héten meghozza a postás azt is.
Minden esetre nagyon örülök, hogy semmit nem vettünk meg eddig (ablakok, ajtók, amikbe sok időt fektettünk már most), mert talán mostanra rajzolódott ki úgy igazán, hogyan szeretnénk berendezni a lakást. Ja de igen, valamit már megvettünk! Egy csodaszép állólámpát, nagy, belógó burával, gyönyörű lesz, majd meglátjátok! ;)
Ettől függetlenül meglepve konstatáltam, hogy átléptük már az első milliót. Ez nagy részben köszönhető a kőműveseknek és a kazánnak, a többi apróság volt hozzájuk képest. Ilyen ez kéremszépen és ez még csak a kezdet.
